Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Makro kidolgozott tételek/20

2008.01.14

20.tétel

Keynes fogyasztási függvénye. Irving Fisher és az intertemporális fogyasztói választás.

 

Keynes  a fogyasztási fgv.t a gazdasági ingadozások elméletének középpontjába helyezte.

 

Keynes feltevései

 

A fogyasztási függvénnyel kapcsolatos feltevéseit saját tapasztalataira és eseti megfigyelésekre alapozta.

Keynes első és legfontosabb feltevése az volt, hogy a fogyasztási határhajlandóság – a pótlólagos jövedelemegységből fogyasztásra fordított mennyiség – nulla és egy között van.

Második fontos feltevése az volt, hogy a fogyasztás jövedelemhez mért aránya, amit átlagos fogyasztási határhajlandóságnak nevezünk, a jövedelem növekedésével párhuzamosan csökken. A megtakarítási luxusnak tekintette, ezért a gazdagabbaktól jövedelmük, nagyobb hányadának megtakarítását várta, mint a szegényebbektől.

Harmadszor: Keynes kimondta, hogy a fogyasztás elsődleges meghatározója a jövedelem, a kamatláb pedig nem játszik fontos szerepet. Ez a feltevés élesen szembehelyezkedik az őt megelőző klasszikus közgazdászok feltevéseivel, akik szerint magasabb kamatláb ösztönzi a megtakarítást, és visszaveti a fogyasztást. Keynes elismerte, hogy a kamatláb elméletileg befolyásolhatja a  fogyasztást.

A fenti három feltevés alapján a keynesi fogyasztási fgv.t általában az alábbi alakban szokták felírni

                                                                C = C + cY            C>0;  0<c<1

ahol C a fogyasztás, Y a rendelkezésre álló jövedelem, C konstans, amit néhe autonóm fogyasztásank neveznek, és c a fogyasztási határhajlandóság.

 

Iving Fisher és az intertemporális választás

 

Fisher olyan modellt alkotott, amellyel elemezhető a különböző időszakokra vonatkozó választás. A modell bemutatja, hogy milyen  korlátokkal szembesülnek a fogyasztók és hogyan döntenek fogyasztás és megtakarítás között.

 

Az intertemporális költségvetési korlát

 

Az emberek azért fogyasztanak kevesebbet, mint amennyit szeretnének, mert jövedelmük korlátozza a fogyasztásukat. Más szóval a fogyasztók kiadásai nem határtalanok, ezt költségvetési korlátnak nevezzük. Amikor arról döntenek, hogy mennyit fogyasztanak ma és mennyit tegyenek félre, akkor intertemporális költségvetési korláttal szembesülnek.

 

Nézzük meg, hogy  a fogyasztó jövedelme hogyan korlátozza a fogyasztást két időszakban (fiatal és öreg kor). Az első időszakban a megtakarítás egyenlő a jövedelemmel és a fogyasztás különbségével, azaz:        

                                                                                S = Y1 – C1

ahol S a megtakarítás. A másodok időszakban a fogyasztás egyenlő a felhalmozott megtakarítás és a megtakarításon keresett kamatjövedelem összegével, plusz a második időszak jövedelme. Tehát:

                                                                                C2 = (1 + r)S + Y2

amelyben r a kamatláb. Az S változó kölcsönt és hitelt is jelölhet. Ha az első időszak fogyasztása kisebb, mint az első időszak jövedelme, akkor a fogyasztónak van megtakarítása, és S nagyobb nullánál. Ha az első időszak fogyasztása meghaladja a ez első időszak jövedelmét, akkor a fogyasztó kölcsönt vesz fel, és S kisebb nullánál.

Ahhoz , hogy a fogyasztó költségvetési korlátját megkapjuk, össze kell vonnunk a fenti egyenleteket. S helyére második egyenletben írjuk be az első egyenletet, ekkor az alábbi formulát kapjuk:

                                                                C2 = (1 + r)(Y1 - C1) + Y2

Hogy az egyenlet könnyen értelmezhetővé váljon, át kell rendezni.

                                                                (1 + r)C1 + C1 = (1 + r) Y1 + Y2

majd:

                                                                C1 + C2/(1 + r) = Y1 +  Y2/(1 + r)

Az egyenlet két időszak fogyasztását a két időszak jövedelmével kapcsolja össze. Az egyenlet intertemporális költségvetési korlát kifejezésének általános formája.

Ha a kamatláb nulla, akkor az egyenlet szerint a két időszak összes fogyasztása egyenlő a két időszak összes jövedelmével. A szokásos esetben a kamatláb nagyobb nullánál, ekkor a jövőbeni fogyasztás és a jövőbeni jövedelem (1+r)-rel diszkontál.



Fogyasztói preferenciák

 

A fogyasztó két időszak közötti fogyasztásával kapcsolatos preferenciát közömbösségi görbén szemléltetjük. A közömbösségi görbe az első és második időszak fogyasztásának, olyan kombinációit fejezi ki amelyek a fogyasztót egyformán kielégítik.

A közömbösségi görbe, bármely pontban azt mutatja,hogy a fogyasztó mekkora fogyasztást vár el a második időszakban, cserébe az első periódus lemondott 1 egységnyi foggyasztásról. Ezt az arányt az első és a második időszak közötti fogyasztása közötti helyettesítési határaránynak nevezzük. Amely megmutatja, milyen arányban hajlandó a fogyasztó az első időszak fogyasztását a másodiik időszak fogyasztásával helyettesíteni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Profilkép




Archívum

Naptár
<< Augusztus / 2017 >>

Statisztika

Online: 1
Összes: 49683
Hónap: 305
Nap: 8