Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Makro kidolgozott tételek/7

2008.01.08

7.tétel

A népességnövekedés és a technikai haladás hatása a gazdasági növekedésre. A gazdasági növekedés forrásainak meghatározása

 

A  népességnövekedés hatásai

 

A népesség növekedése három szempontból változtatja meg a Solow-féle alapmodellt:

1.       Közelebb visz bennünket a tartós gazdasági növekedés magyarázatához. A népességnövekedés melletti stacionárius helyzetben az egy munkásra jutó kibocsátás és az egy munkásra jutó kibocsátás és az egy munkásra jutó tőkeállomány változatlan. Mivel a foglalkoztatottak számának növekedési üteme n, az összes tőke és kibocsátás növekedési üteme szintén n. Vagyis a népességnövekedés ugyan nem ad magyarázatot az életszínvonal tartós növekedésére – mivel az egy munkásra jutó kibocsátás stacionárius értéke konstans – de magyarázatot ad az összes kibocsátás növekedésére.

 

2.       A népességnövekedés új magyarázatot ad arra, hogy az egyik ország miért szegény, míg a másik gazdag. Ha a népességnövekedés rátája n1 –ről n2 –re nő, az egy munkásra jutó tőkeállomány egyensúlyi értéke k1*-ról k2*-re csökken. Ez azt jelenti, hogy k* csökken, ezért y*=f(k*), az egy munkásra jutó kibocsátás (y*) ugyancsak kisebb lesz. A Solow-modell szerint tehát a nagyobb népességnövekedési ütemű országokban alacsonyabb az egy főre jutó GDP.

 

3.       A népességnövekedés figyelembevétele megváltoztatja az aranyszabályra alkotott feltételünket.

Az aranyszabály szerinti helyzetben a tőke határtermelékenysége csökkentve az amortizációval egyenlő a népességnövekedés ütemével.

 

 

A technikai haladás hatásai

 

A technikai haladás az egy munkára jutó kibocsátás tartós növekedését eredményezi. A magas megtakarítási ráta ezzel szemben csak stacionárius állapot eléréséig eredményez nagy ütemű növekedést. Amikor a gazdaság stacionárius növekedési pályán van, az egy munkásra jutó kibocsátás emelkedési üteme csak technikai haladástól függ. A Solow-modell szerint csak a technikai haladás eredményezhet folyamatosan emelkedő életszínvonalat.

A technikai haladás fogalmainak bevezetése az aranyszabályra vonatkozó feltételünket is módosítja. Az aranyszabály szerinti tőkefelhalmozási szint definíciója alapján a munka hatékonysági egységre jutó, fogyasztást maximalizáló egyensúlyi érték.

Az egyensúlyi fogyasztás maximuma ott van, ahol:        MPK – δ = n + g

 

Vagyis az aranyszabály szerinti tőkeállomány esetén a tőke nettó határterméke, MPK- δ egyenlő az összes kibocsátás (n+g) növekedési ütemével.

Mivel napjaink gazdaságaira mind a népességnövekedés, mind a technikai haladás jellemző, ez a feltétel, aminek alapján el kell döntenünk, hogy egy gazdaság az aranyszabályhoz képest több vagy kevesebb tőkével rendelkezik- e.

 

 

A gazdasági növekedés forrásainak meghatározása

 

Termelési tényezők növekedése

Miként járul hozzá a termelési tényezők növekedése a kibocsátás emelkedéséhez. Tegyük fel, hogy nics technológiai változás. Ennek megfelelően a termelési  fgv. a munka és a tőke függvényeként időben nem változik.

Ebben az esetben a kibocsátás változását kizárólag a tőke vagy a munka mennyiségének megváltozása okozhatja.

 

Tőke növekedése: Tegyük fel, hogy a tőke változik. Mennyivel emelkedik a kibocsátás a tőke mennyiségének K egységgel történő változásakor?  Ha a tőke K egységgel nő, akkor a kibocsátás megközelítőleg MPK*K egységgel emelkedik.

 

Munka növekedése: Mennyivel emelkedik a kibocsátás, ha a munka L egységgel nő? A válasz ugyanúgy adható meg, ahogy a tőke esetében. Munka határtermék. Azaz ha a munka mennyisége L egységgel nő, akkor a kibocsátás mennyisége megközelítőleg MPL*L egységgel emelkedik.

 

A tőke és a munka növekedése: mikor mindkét termelési tényező megváltozik. A tőkemennyisége DK-val, a munka mennyisége L-el növekszik. A kibocsátás emelkedésének ekkor két forrása van: több tőke, és több a munka.  A két input határtermékének a felhasználásával felbonthatjuk a növekedést a két tényezőre:

                                               ΔY = (MPK x ΔK) + (MPL x ΔL)

Az első zárójeles tag a tőke növekedéséből, a második zárójeles tag a munka növekedéséből származó kibocsátásnövekmény. Az egyenlet megmutatja, hogy a növekedésből mennyit tulajdoníthatunk a tőkének és mennyit a munkának.

 

 

Technikai haladás

 

A valóságban a technológia fejlődése javítja a termelési fgv.t.

A technológiai változás hatásait az alábbi formában vonjuk be a termelési fgv.be:

                                               Y = AF(K,L)

ahol A a technológia mindenkori szintjének mérésére szolgál, és teljes tényezőtermelékenységnek nevezzük. A kibocsátás tehát nemcsak a tőke és a munka növekedésének hanem a teljes tényezőtermelékenység növekedésének köszönhetően is nő.

 

A növekedés-számvitel legfontosabb egyenlete:

 

kibocsátás növekedése = tőke hozzájárulása + munka hozzájárulás + teljes   tényezőtermelékenység növekedése

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Profilkép




Archívum

Naptár
<< Július / 2017 >>

Statisztika

Online: 1
Összes: 49366
Hónap: 270
Nap: 7