Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Makro kidolgozott tételek/8

2008.01.08

8.tétel

Állásvesztés, állásszerzés és a munkanélküliség természetes rátája. Álláskeresés és frikciós munkanélküliség. Reálbér-rugalmatlanság és várakozási munkanélküliség.

 

Állásvesztés, állásszerzés és a munkanélküliség természetes rátája

 

Mindennap vannak, akik elhagyják vagy elvesztik állásukat, mások állásba lépnek. Ez az örökös körforgás határozza meg, hogy a munkaerő- állomány mekkora része található éppen munka nélkül.

L: munkaerő állomány

E: munkával rendelkezők

U: munkanélküliek

Mivel minden dolgozó vagy rendelkezik munkával vagy munkanélküli, ezért

                                                                               L = E + U

A munkaerő-állomány a foglalkoztatottak és a munkanélküliek számának összege.

A munkanélküliségi ráta U/L, a munkanélküliek U számának és a munkaerő állomány számának hányadosa.

A munkanélküliség természetes rátája (az a munkanélküliségi arány, amely hosszú távon létezik, még rövid távon sem csökken lényegesen ezen szint alá) az az átlagos szint amely körül a munkanélküliségi ráták ingadoznak.

Tegyük fel, hogy a munkaerő-állomány nagysága állandó.

Az s az állásvesztés rátája, azaz a foglalkoztatottak azon hányadát, amely hónap során elveszíti munkahelyét. Az f az állásszerzés rátája, azaz a munkanélküliek azon része, amely a hónap során munkát talál megának. Feltételezzük, hogy ez a két hányados állandó,és megvizsgáljuk, miként határozzák meg együtt a munkanélküliségi rátát.

Ha a munkanélküliségi ráta nem nő és nem csökken, akkor a munkát találók és  az állásukat elvesztők számának meg kell egyeznie:                           fU = sE

 

Az egyenlőség átrendezésével meghatározhatjuk a stacionárius munkanélküliségi rátát.

                                                                                E = L –U

azaz a munkahellyel rendelkezők számát megkapjuk ha a munkaerő-állományból levonjuk a munkanélküliek számát.  Ebből következik, hogy

                                                                                fU = s(L – U)

Osszuk el az egyenlőség mindkét oldalát  L-lel.

                                                                                fU/L = s(1 – U/L)

Ezt U/L re megoldva azt kapjuk, hogy

                                                                                U/L = s/(s + f).

Az állásvezetés és az állásszerzés rátái határozzák meg a munkanélküliség rátát.

 

A munkanélküliség természetes rátáját csökkenti a kívánó bármely intézkedésnek vagy az állásvesztés rátáját kell csökkentenie, vagy az állásszerzés rátáját növelnie. Ha hasonlóképpen, ha egy intézkedés megváltoztatja az állásvezetés vagy az állásszervezés rátáját, az a munkanélküliség természetes rátáját is módosítani fogja.

 

 

Álláskeresés és a frikciós munkanélküliség

 

A munkanélküliség egyik oka az, hogy az állást keresők és a szabad munkahelyek „párosítása” időt vesz igénybe.

A valóságban az emberek különböző preferenciákkal és képességekkel rendelkeznek és a munkahelyek is különbözőek. Ráadásul az állást keresőkkel és a betöltendő munkahelyekkel kapcsolatos információáramlás nem tökéletes, a munka földrajzi mobilitása pedig korlátozott. A megfelelő munkahely keresése időt és energiát igényel. A különböző képességeket igényelnek  állások különböző béreket fizetnek, így nem meglepő, ha a munkanélküli nem feltétlenül fogadja el az első felajánlott munkahelyet. A megfelelő munkahely kereséséhez szükséges idő miatt kialakuló munkanélküliséget frikciós munkanélküliségnek nevezzük.

 

 

Reaálbér-rugalmatlanság és a várakozási munkanélküliség

 

A munkanélküliség második oka a bérrugalmatlanság, azaz a bérek nem alkalmazkodnak annak érdekében, hogy a munkaerő-piaci kereslet és kínálat egyensúlyba kerüljön.

A reálbér rugalmatlanság csökkenti az állásszerzés rátáját és növeli a munkanélküliséget.

A bérrugalmatlanságból, a munkahelyek szűkösségéből eredő munkanélküliséget várakozási munkanélküliségnek nevezzük. Az alkalmazottak nem azért vannak állás nélkül, mert az adott bérek

mellett a munkaerő kínálata egyszerűen meghaladja a keresletet. Az alkalmazottak arravárnak, hogy új  munkahelyek szabaduljanak fel.

A várakozási munkanélküliség éppen azért keletkezik, mert a cégek a munkaerő-túlkínálat ellenére sem csökkentik a béreket.

 

A bérrugalmatlanság 3 oka: minimálbér, szakszervezetek monopolhelyzete, hatékonysági bérek.

 

1.       Minimálbér: bérrugalmatlanságot okoz. A minimálbértörvények jogilag kötelező minimumokat határoznak meg a vállalatok által alkalmazottaiknak fizetendő bérekre.

Más, elsősorban szakképzetlen és tapasztalatlan dolgozók bérét azonban a minimálbér, az egyensúlyi szint fölé emeli. Ennek következtében az említett csoportba tartozó munkaerő iránti kereslet csökken.

 

2.       Szakszervezetek monopolhelyzete: A szakszervezeti tagok bérét nem a kereslet és kínálat egyensúlya, hanem a szakszervezeti vezetők és a cég igazgatóinak kolletktív alkuja határozza meg.

 Gyakran az egyensúlyi szint fölé emeli a béreket és lehetővé teszi a vállalatoknak, hogy  meghatározzák, hány munkást alkalmaznak. Az eredmény az alkalmazottak számának  csökkenése, várakozási munkanélküliség növekedése.

 

3.       Hatékonysági bérek: Abból indulnak ki, hogy a magasabb bér növeli a munka termelékenységét. A bérszint és a termelékenység közötti kapcsolat magyarázhatja, miért nem hajlandók a vállalatok csökkenteni a fizetéseket, annak ellenére, hogy a munkaerőpiacon túlkínálat van.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Profilkép




Archívum

Naptár
<< Augusztus / 2017 >>

Statisztika

Online: 1
Összes: 49105
Hónap: 236
Nap: 9