Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Makro kidologozott tételek/18(hiányos)

2008.01.25

18.tétel

A rövid távú aggregált kínálati függvény levezetése. A rövid távú emelkedő aggregált kínálati függvényt magyarázó elméletek: a ragadós bérek, a téves helyzetmegítélés, a hiányos információ és a ragínvonaadós árak modellje. A rövid és hosszú távú aggregált kínálat közötti összefüggés

 

Az aggregált kínálat négy modellje

A rövid távú aggregált görbe egyik modellben sem függőleges a piac valamely nem tökéletes tulajdonsága miatt.

Az aggregált kínálati görbe alakja mind a négy modelbben az alábbi:    

                                                                              Y = Y + α(P-P)e   α > 0

 

Melyben Y a kibocsátás,  Y a potenciális kibocsátás, P az árszínvonal és Pe a várt árszínvonal.

 

A ragadós bérek modellje

 

Sok közgazdász a lassan változó nominálbérekkel magyarázza azt, hogy a rövid távú aggregált kínálati görbe nem függőleges. számos iparágban hosszú távú szerződésekben rögzítik a a nominálbéreket, így azok képtelenek követni a gazdasági feltételek változásait. A bérek függnek a  társadalmi normáktól és a méltányosság szempontjából , amelyek megváltozása nagyon lassú. A felsorolt okok miatt a nominálbérek rövid távon  „lomhák” , illetve „ragadósak”.

A ragadós bérek modelljéből kiderül, mit jelent e nominálbér az aggregált kínálat szempontjából.

Tételezzük fel , hogy a munkások és a vállalatok még azelőtt alkudoznak és kötnek a nominálbérről , mielőtt tudnánk, milyen lesz az árszínvonal szerződésük érvénybe lépésekor. Az alkuban részt vevő felek saját elképzeléssel rendelkeznek a tervezett reálbérről. Elképzelhető azonban, hogy a tervezett bér számos olyan tényezőtől  is függ , amely a reálbért az egyensúlyi szint felett tartja, idetartozik a szakszervezet ereje, hatékonysági bér-megfontolások.

A két fél a tervezett reálbérnek (ω) és a várt árszínvonalak (Pe) megfelelően megállapodik  a nominálbérben (W).

                                                                              W = μ x Pe

                                               nominálbér = tervezett reálbér x várt árszínvonal

Miután a nominálbérben megállapodtak, és mielőtt a munkát felhasználták volna, a vállalatok tájékozódnak a tényleges árszínvonalról. A reálbár a következőképp alakul:

                                                                              W­/P = ω x Pe/P

                        reálbér = tervezett reálbér x várt árszínvonal/tényleges árszínvonal

Ha  a tényleges árszínvonal magasabb, mint a várt, akkor a reálbér alacsonyabb, mint  a tervezett; ha a tényleges árszínvonal alacsonyabb a vártnál, akkor a reálbér magasabb a tervezettnél.

A modell utolsó feltétele szerint a munkakereslet határozza meg a foglalkoztatást. A vállalatok munkafelhasználással kapcsolatos döntését  a munkakeresleti fgv.vel írjuk le:

                                                           L = Ld(W/P)

miszerint minél alacsonyabb a reálbér, annál több munkást foglalkoztatnak.  A kibocsátást a termelési fgv határozza meg:

                                                                              Y = F(L),

tehát több munka felhasználásával nagyobb kibocsátás keletkezik.

Az árak váratlan változása eltéríti a reálbért a tervezett szinttől, A reálbér azonban befolyásolja a felhasznált munka mennyiségét és a termélés nagyságát. Az aggregált kínálati görbe az alábbi alakban írható fel:

                                                                              Y = Y + α(P – Pe)

A kibocsátás akkor tér el a potenciális kibocsátástól, ha az árszínvonal eltér a vártól.

Téves helyzetmegítélés

 

Közzépontjában szintén a munkapiac áll. Feltételezi, hogy a bérek mozgása kiegyenlíti a keresletet és kínálatot. A modell központi feltevése az, hogy  a munkások időlegesen összetévesztik a reál – és a nominálbéreket.

A modell két összetevője a munkakínálat és a munkakereslet. A munkakereslet a reálbértől függ:

                                                           Ld = Ld (W/P).

A munkakínálati fgv.:                         Ls = Ls (W/Pe).

A munkásaok ismerik  nominálbéreiket (W), de nem ismerik pontosan az árszínvonalat (P).

 Amikor afelől döntenek, hogy mennyit dolgozzanak, akkor a várt reálbért veszik alapul, ami egyenlő a nominálbérrel (W) és az árszínvonalra vonatkozó várakozásaik (Pe) hányadosával. A várt reálbér az alábbi formában írható fel.          

                                                                              W/Pe = W/P x P/Pe

 

A téves helyzetmegítélés modellje: munkapiac egyensúly

 

A munkapiac megtisztul, tehát a munkakínálati és a munkakeresleti görbék metszéspontja határozza meg a felhasznált munka mennyiségét Fontos, hogy a munkakínálati görbe helyzete a munkások árszínvonallal kapcsolatos helyzetmegítélésétől függ.

 

A téves helyzetmegítélés modellje: az árszínvonal váratlan emelkedése

 

Ha az árszínvonal váratlanul emelkedik, a munkások adott reálbér mellett hajlandók több munkát felkínálni, mivel a valóságosnál magasabbnak képzelik a reálbért. A foglalkoztatást egyensúlyi szintje ennek következtében emelkedik.

 

Összefoglalva: A téves helyzetmegítélés modellje szerint az raknak várakozásoktól való eltérése miatt a munkások megváloztatják munkakínálatukat. A modell ugyanazt az aggregált kínálati görbét eredményezi, mint a ragadós bérek modellje:

                                                                              Y = Y + α(P-P)e  

 

 

Az információhiány modellje

 

Abból a feltételezésből indul ki, hogy a piacok megtisztulnak és a rövid távú, illetve hoszzú távú aggregált kínálati görbék az árakkal kapcsolatos rövid távú bizonytalanságok miatt különböznek egymástól.

A modell szerint a gazdaság kínálati oldalán mindenki egyetlen terméket termel, és sokfélét fogyaszt. Mivel a termékek száma igen nagy, a termelők nem ismerik minden pillanatban az összes árat. Mivel az információk hiányosak, időnként összetévesztik az árak összeségének változását a relatív árak változásával. Ez a tévedés befolyásolja a kínálattal kapcsolatos döntéseiket, ami aztán rövid távú összefüggést eredményez az árszínvonal és a kibocsátás miatt.

Összefoglalva:  az információhiány modellje serint, ha az árak magasabbak a vártnál, akkor a termelők növelik a kibocsátást. A modell a már ismert aggregált kínálati görbéhez jut el.

 

 

A ragadós árak modellje

 

Abból indul ki, hogy a vállalatok nem végeznek azonnali árkiigazítást, amikor a kereslet megváltozik. Sokszor az árakat a vállalatok és a vevők közötti hosszú távú  szerződések alapján állapítják meg. Még formális szerződések hiányában is a vállalatok sokáig nem változtatják áraikat, hogy el ne riasszák rendszeres vásárlóikat a gyakori árváltoztatásokkal. Az árak néha a piac jellege miatt is merevek: ha egyszer egy vállalat kinyomtatta és szétosztotta katalógusait vagy árjegyzékeit, költséges volna megváltoztatni.

 

 



 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Profilkép




Archívum

Naptár
<< Július / 2017 >>

Statisztika

Online: 1
Összes: 49105
Hónap: 236
Nap: 9